Repestem az örömtől, amikor megtudtam, hogy Franciaországba utazhatok a 2016-os EB idejére. Aki jól ismer, mindenki tudja, hogy számomra Franciaország egy hatalmas álom volt. Bár ezen utazás során nem sikerült a híres torony közelébe férkőznöm, a sok élmény egyértelműen kárpótolta a hiányom.
Már az utazás kezdete is rendkívül "mókásra" sikeredett, hiszen majdnem lekéstem a Franciaországba tartó buszt. Egy nappal elnéztem az utazás időpontját, így mit sem sejtve itthon még bőszen egy EB-re készülő sminkvideót készítettem, amikor csörgött a telefon az indulás előtt fél órával, hogy merre vagyok... Először azt hittem viccelnek velem, aztán megnéztem az e-mailt és akkor olyan pánikba törtem ki, mint még soha. Kicsaptam a hatalmas bőröndöt és elkezdtem beledobálni a ruhákat, amiket anya gondosan hajtogatott. A barátnőm az összes sminkes felszerelésemet egy másik bőröndbe kezdte el pakolni, hogy minél gyorsabban elkészüljek. Nem is volt időm felfogni, hogy mi a helyzet, annyira kétségbe voltam esve. Egyre csak az járt a fejemben, hogy életem nagy élménye most szépen elslisszan a fejem felett.
Bedobtuk a kocsiba a bőröndöket, apum a pedálra taposott és a rutinos vezetésének köszönhetően röpke tíz perc alatt oda is értünk a buszhoz. Remegtem, sírtam és közben annyira kellett nevetnem. "Ez csak velem történhet meg!" - egyre csak ezt szajkóztam. Akkor már ott volt Kata a sminkmesterem és Niki is, akivel együtt vágtunk bele a kalandba. Kata lentről integetett, hatalmas puszikat dobálva, mi meg a buszról viszonoztuk egy-egy heves integetéssel. Aztán elindultunk.
Mondanom sem kell, hogy a hatalmas bőröndöm szinte csak nyári kis ruhákat, felsőket és nadrágokat tartalmazott, így amikor először megérintett a közel sem meleg szellő Puy-Saint Vincentbe érve, már csak nevetni tudtam magamon és ezen az abszurd helyzeten. Puy-Saint Vincent-ről azt kell tudni, hogy egy igazi síparadicsom, így sajnos hiába volt a hegy lábánál jó idő a június közepét taposva, fent 1400-2000 méter között eléggé dideregtünk. Vacogás ide-vagy oda, a kilátás egyszerűen festői volt.
Ide szervezték meg a magyarok kis szurkolótáborát, ami az EB falu nevet viselte, de, hogy pontosan miért is volt szükség sminkesekre egy szurkolókkal teli helyre, egy igazán jogos kérdés!
Nemcsak nekik adott otthont a falu, hanem közel tíz gyönyörű EB Szépe királynő jelöltnek is, akik sminkjét a különböző programokon, mi készítettük el.
Az első munkánk a Serre Poncon-tónál volt, ahol a szépségek profi fotói készültek. Újból csak egy leírhatatlanul gyönyörű helyre érkeztünk! A fotózáshoz minden lánynak egységes sminket készítettünk, ami egy barnás szemfestésből állt kiegészítve egy bájos tusvonallal és a nagyon ütős vörös rúzzsal. A szépségek egytől-egyig gyönyörűen festettek! Ezt a napot egy jó kis Rakonczai koncert zárta, ahol annyit énekeltünk, hogy csak na!
Nikivel nem úgy készültünk, hogy elmegyünk a magyar-portugál meccsre, de a szurkolóknak köszönhetően pikk-pakk előjött belőlünk is az a bizonyos nemzeti érzés, amit korábban ilyen formában még tapasztaltam. Úgy voltunk vele, hogy teszünk egy próbát és szerzünk egy-egy jegyet. Felpattantunk mi is a Lyon-ba tartó buszra és csak reménykedtünk, hogy majd mi is valahogyan jegyhez jutunk. Szerencsénk volt! Ahogy megkaparintottuk a jegyeket már mentünk is be a stadionba. Iszonyatosan izgatottak voltunk!
Aztán elkezdődött a meccs és az első gólnál kicsordult a könnyem a "Ria-Ria-Hungária" szónoklás közepette. Nagyon megható pillanat volt. Sosem gondoltam volna, hogy engem valaha lázba hoz a foci, de ezt a mérkőzést nem lehetett könnyek elmorzsolása nélkül végig nézni. Nagyon hálás voltam, hogy így döntöttünk és a szerencsére bíztuk magunkat.
Az elkövetkezendő pár nap az élmények begyűjtéséről szólt, ahol minden estét valamilyen magyar előadóművész tett színesebbé! Ennek a tábornak köszönhettem, hogy koccinthattam Hevesi Tamással és tornázhattam Katus Attilával is 2200 méter magasban.
Eljött a nagy nap, vagyis a szépségverseny. Nikivel abban egyeztünk meg, hogy minden leányzónál a szemre helyezzük a fókuszt, így a lányok nem csak a szépségükkel, de tekintetükkel is levehették a zsűritagokat a lábukról! Nekem is meg volt a kedvencem, így egyértelmű volt, hogy kire adom le a voksomat a közönségszavazásnál.
Egy szó, mint száz: hatalmas élmény volt. Annyi kedves és nagyszerű emberrel ismerkedtem meg, hogy már csak ezért megérte eljönni.
Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a történetnek!
(Még több kép az instagram oldalaimon: @erdelykittymakeup és @erdelykitty és Facebookon)
